KEDVES VENDÉGEINK!

A KIÁLLÍTÁS ÁTMENETILEG NEM LÁTOGATHATÓ.

KÖSZÖNJÜK MEGÉRTÉSÜKET!

A kiállítás mellette, az emeleti részben 2008 szeptembere óta működik a NAGY KUNSZT Kortárs Képzőművészeti Tanulmányi Múzeum, amely diákoknak szóló, kiállítással összekötött tematikus múzeumpedagógiai foglalkozásoknak, a földszint pedig 2010 szeptemberétől a József Attila Könyvtár művészeti könyvállományának és a Miskolci Galéria könyvállományának egyesítésével újonnan kialakításra kerülő Művészeti könyvtárának és Szalay Lajos kutatóhelynek ad otthont.

Egy kis történelem: 

A 19. századi Miskolc végén, az egyik Szinva-patak melletti malommal szemben állt az a földszintes épület, amely ma Petró-házként ismert. Korábbi története bizonytalan, épp városszéli elhelyezkedése miatt. Első levéltári adatok csak a telek történetére utalnak, a telken álló első házról vitéz Kádár Béla nyugalmazott katonatiszt kapcsán hallunk.

A ma is látható épület 1927-ben épült, majd később a híres orvos, Petró Sándor (1907 – 1976) tulajdonába került. Egy 1943-ból származó telefonkönyv már őt tünteti fel az épület tulajdonosaként, ahol országosan ismert, modernül felszerelt magánrendelőt működtetett. Ezen praxisa teremtette meg azt az anyagi alapot, amely műgyűjtői tevékenységéhez szükséges volt.

Petró Sándor édesapja nyomdász volt, de rokoni szálak kötötték a Városháztér 7. szám alatti „könyvkötő és vonalazó” műhely tulajdonosához, Petró Lászlóhoz is. Nyomdász édesapjától tanulta meg a grafika szeretetét, Leszih Andor, a mai Herman Ottó Múzeum igazgatójának hatására pedig érdeklődése a festészet felé fordult. Helytörténeti, majd később 19. századi és modern magyar művészeti alkotásokat gyűjtött, de gazdag miniatúra-, ezüsttárgy- és szőnyeggyűjtemény is részét képezte annak a hagyatéknak, amely 1976-ban, halála után a város gondozásába, a Herman Ottó Múzeumba került.

A város tulajdonába kerülő lakóépülete sorsa csak több mint egy évtizeddel később rendeződött. 1988-ban merült fel az a gondolat, hogy az épületnek muzeális célokat kell szolgálni. Ennek érdekében az épületet Krisztik Pál építész tervei alapján földszintes épületből emeletes, tetőtérrel ellátott épületté alakították, az utcai vasrácsos kapu helyén pedig üvegezett bejárati kapuval szélfogós fogadóhallt hoztak létre. Belsőépítészeti kialakítását Viszlay József végzete. Az első kiállítást 1992-ben nyitották meg az immár újjáépített épületben.